Isten vagyok!

Vannak anyukák, akik attól a pillanattól, hogy életet adnak első gyermeküknek, Istennek képzelik magukat.

copy_of_igyneveldasarkanyod_blog_hu_2f_2.png

Van egy ismerősöm, aki nemrég szülte meg első gyermekét. Egy lapkiadónál dolgozik, széles látókörű, intelligens nő. Nemrég múlt el harmincnégy éves. Mindig szerettem a posztjait a facebookon, mert szórakoztató, elgondolkodtató és legfőképpen érdekes dolgokról osztotta meg a gondolatait.

Tizensok éve ismerjük egymást, de évek óta nem találkoztunk. Elsodort egymás mellől az élet, úgyhogy nem tudtam, mi újság vele…

Pár hónappal ezelőtt elöntötte a falamat az újszülött kislányról, Abigélről készült képek cunamija. Lájkolgattam egy darabig, de a naponta száztizennégyszer érkező frissítés már kicsit soknak tűnt nekem. Aztán, a hetek múlásával, más újdonságokra lettem figyelmes.

Móni először a nagypolitikához kezdett érteni, majd világgazdasági szakember lett, keményvonalas környezetvédő, végül pedig megmondóember lett.

Figyeltem a folyamatot, és próbáltam rájönni, mitől változott meg ennyire az eddig nyitott, érdeklődő lány, aki mára alapból visszautasítja mások eltérő véleményét, és úgy érzi, ő szarja a spanyolviaszt. Csak a napokban esett le a tantusz: 

ANYA LETT!

Csupa nagybetűvel és végtelen hittel. Úgy érzi, ő a felelős azért, mit hagyunk a következő generációkra. Ez teljesen érthető, hisz amikor gyereked születik, a világod teljesen kifordul a sarkaiból, mégsem hiszem, hogy ezek a változások normálisak.

Az elmúlt évtizedben csendes szemlélőként figyeltem a szülőket és nem Móni az egyetlen, akin észrevehető a Messiás-komplexus a szülés után.

Mindenkinek megvan a homokozó szélén, karbafont kezekkel, kisterpeszben álló anyatigris, aki féltőn óvja csemetéjét, hogyha egy földi halandó a közelébe megy, netán el akarja csenni a homokozólapátját, azonnal és kíméletlenül csapjon le rá.

Az sem ismeretlen, mikor a kismamák a játszótéren gyűlnek karéjba, és olyan szinten élik bele magukat az adott témába, hogy lángol a fejük és minden arcvonásuk megkeményedik. ( Az is jellemző, hogy addig a gyerekek fejjel bucskázhatnak le a csúszdáról, mert az elkötelezett anyukák épp a világot váltják meg, és nem érnek rá ügyelni a gyerekekre.)

Nos, bárki, aki kicsit fogékony az ilyesmire, és szeretne kutatásokat végezni a témakörben, nyugodtan keresse vissza az elmúlt két évben szült ismerősei falán az események változását.

Persze, még mindig túlnyomó többségben vannak a gyerek ebédjéről, székletéről, az új plüssjátékról és a baba bal füléről készült képek, de szépen lassan kibontakozik a világmegváltó, mindenhez értő, és mindenről véleményt nyilvánító ősanya kórképe is.

Nem tudom, mi ez a kényszer, és honnan ez a hatalmas önbizalom, de manapság, az, hogy valakinek gyereke van, komoly fegyver a kezében. A mai kismamák és kisgyermekes anyukák olyan erőszakosak, annyira túltolják magukat, hogy csodálom, ha épeszű pasi megmarad mellettük. Ez már nem a női vagy anyai jogokról szól, hanem egy lehetőség arra, hogy végre megmutassák igazi önmagukat, felvértezve az anyaság különleges misztériumával. Ki merne visszaszólni egy anyukának?

Ki merne rászólni, hogy a gyereke ne pakolja le a polcot a boltban, ne tépje le a virágot a parkban, ne pisiljen a járdára, és ha lehet, az anyuka ne álljon neki szoptatni egy forgalmas bevásárlóközpont közepén?! Senki! Legalábbis az tuti nem, akinek van egy csepp esze. A szoptatás külön cikket érdemel, de a többi is általános. Mert nekik ez jár. Jár a különleges bánásmód, és járna egy állás a parlamentben, alanyi jogon… 

Bár ott tényleg jó helyen lennének, hisz eddig is olyanokkal volt tele, akiket nem érdekel mások véleménye. 

Javaslat:
Ha úgy érzed a szülés után, hogy mindenről van véleményed, először mélyülj el az adott témában, és szerezz új ismereteket. Csak azután tedd közzé a hihetetlenül kiforrott világmegváltó posztokat, ha egy nappal később is úgy érzed, ennek van értelme. Biztosan a hormonok tehetnek róla, de hidd el, a barátaid gyomra nem remeg meg ezredszer is  Gerzsonka bal bokájától, vagy attól, ahogy néz. Édi, meg minden, de csak a tiétek. Nem kell vele kitapétázni a facebookot.

facebook_icon02.pngÍgy neveld a sárkányod - Facebookon is. Köszönjük kedvelésed!

www.facebook.com/igyneveldasarkanyodblog/