Isten vagyok!
Vannak anyukák, akik attól a pillanattól, hogy életet adnak első gyermeküknek, Istennek képzelik magukat.
Van egy ismerősöm, aki nemrég szülte meg első gyermekét. Egy lapkiadónál dolgozik, széles látókörű, intelligens nő. Nemrég múlt el harmincnégy éves. Mindig szerettem a posztjait a facebookon, mert szórakoztató, elgondolkodtató és legfőképpen érdekes dolgokról osztotta meg a gondolatait.
Tizensok éve ismerjük egymást, de évek óta nem találkoztunk. Elsodort egymás mellől az élet, úgyhogy nem tudtam, mi újság vele…
Pár hónappal ezelőtt elöntötte a falamat az újszülött kislányról, Abigélről készült képek cunamija. Lájkolgattam egy darabig, de a naponta száztizennégyszer érkező frissítés már kicsit soknak tűnt nekem. Aztán, a hetek múlásával, más újdonságokra lettem figyelmes.
Móni először a nagypolitikához kezdett érteni, majd világgazdasági szakember lett, keményvonalas környezetvédő, végül pedig megmondóember lett.
Figyeltem a folyamatot, és próbáltam rájönni, mitől változott meg ennyire az eddig nyitott, érdeklődő lány, aki mára alapból visszautasítja mások eltérő véleményét, és úgy érzi, ő szarja a spanyolviaszt. Csak a napokban esett le a tantusz:
ANYA LETT!
Csupa nagybetűvel és végtelen hittel. Úgy érzi, ő a felelős azért, mit hagyunk a következő generációkra. Ez teljesen érthető, hisz amikor gyereked születik, a világod teljesen kifordul a sarkaiból, mégsem hiszem, hogy ezek a változások normálisak.
Az elmúlt évtizedben csendes szemlélőként figyeltem a szülőket és nem Móni az egyetlen, akin észrevehető a Messiás-komplexus a szülés után.
Mindenkinek megvan a homokozó szélén, karbafont kezekkel, kisterpeszben álló anyatigris, aki féltőn óvja csemetéjét, hogyha egy földi halandó a közelébe megy, netán el akarja csenni a homokozólapátját, azonnal és kíméletlenül csapjon le rá.
Az sem ismeretlen, mikor a kismamák a játszótéren gyűlnek karéjba, és olyan szinten élik bele magukat az adott témába, hogy lángol a fejük és minden arcvonásuk megkeményedik. ( Az is jellemző, hogy addig a gyerekek fejjel bucskázhatnak le a csúszdáról, mert az elkötelezett anyukák épp a világot váltják meg, és nem érnek rá ügyelni a gyerekekre.)
Nos, bárki, aki kicsit fogékony az ilyesmire, és szeretne kutatásokat végezni a témakörben, nyugodtan keresse vissza az elmúlt két évben szült ismerősei falán az események változását.
Persze, még mindig túlnyomó többségben vannak a gyerek ebédjéről, székletéről, az új plüssjátékról és a baba bal füléről készült képek, de szépen lassan kibontakozik a világmegváltó, mindenhez értő, és mindenről véleményt nyilvánító ősanya kórképe is.
Nem tudom, mi ez a kényszer, és honnan ez a hatalmas önbizalom, de manapság, az, hogy valakinek gyereke van, komoly fegyver a kezében. A mai kismamák és kisgyermekes anyukák olyan erőszakosak, annyira túltolják magukat, hogy csodálom, ha épeszű pasi megmarad mellettük. Ez már nem a női vagy anyai jogokról szól, hanem egy lehetőség arra, hogy végre megmutassák igazi önmagukat, felvértezve az anyaság különleges misztériumával. Ki merne visszaszólni egy anyukának?
Ki merne rászólni, hogy a gyereke ne pakolja le a polcot a boltban, ne tépje le a virágot a parkban, ne pisiljen a járdára, és ha lehet, az anyuka ne álljon neki szoptatni egy forgalmas bevásárlóközpont közepén?! Senki! Legalábbis az tuti nem, akinek van egy csepp esze. A szoptatás külön cikket érdemel, de a többi is általános. Mert nekik ez jár. Jár a különleges bánásmód, és járna egy állás a parlamentben, alanyi jogon…
Bár ott tényleg jó helyen lennének, hisz eddig is olyanokkal volt tele, akiket nem érdekel mások véleménye.
Javaslat:
Ha úgy érzed a szülés után, hogy mindenről van véleményed, először mélyülj el az adott témában, és szerezz új ismereteket. Csak azután tedd közzé a hihetetlenül kiforrott világmegváltó posztokat, ha egy nappal később is úgy érzed, ennek van értelme. Biztosan a hormonok tehetnek róla, de hidd el, a barátaid gyomra nem remeg meg ezredszer is Gerzsonka bal bokájától, vagy attól, ahogy néz. Édi, meg minden, de csak a tiétek. Nem kell vele kitapétázni a facebookot.
Így neveld a sárkányod - Facebookon is. Köszönjük kedvelésed!
www.facebook.com/igyneveldasarkanyodblog/