A választás szabadsága

utolso.png

Anyuka belép a boltba, maga után vonszolva a tikkadt és érdektelen kisfiút.
– Naaaa, gyere már, Dezsőke. Válassz valamit a nagyinak! Most van a szülinapja…
Gyerek nagy nehezen kihúzza a szájából a hüvelykujját, és látom rajta, hogy felcsillan a szeme.  – Azt vesszük, amelyik neked tetszik, úgyis te adod oda neki… – édesgeti tovább anyuka.
Dezsőke, kissé hitetlenül néz az anyjára, én próbálom értelmezni az arckifejezését, de mire megfejteném, a gyerek határozottan rábök egy szép, kerek kis csokorra, csupa sárga virágból.
– Jajj, ne már! Pont azt?!?! – kérdezi az anyja, olyan undorral, amit belőlem csak a csülköspacal tud kiváltani. – A sárga az irigység színe! – jelenti ki határozottan, amivel le is zárja a témát. Dezsőke ijedten visszarántja a kezét, mintha megégette volna, és félénken jár a szeme köztem és az anyja között.

– Aki virágot vesz, az nem lehet irigy… – próbálkozom, de olyan lesújtó pillantást kapok válaszul, hogy elakad a szavam.
A kisfiú próbálja kitalálni, hogy az anyja melyiket választaná. Nézi, hová néz, de mivel a nő már hátul kotorászik a polcokon, nem tudja kilesni a jó megoldást.
– Nah! Válassz már valamit! Nem érünk rá egész nap! – mondja a kedves anyuka, háttal állva a gyereknek.
Dezsőke bizonytalanul rám pillant, a szemében félelem, majd óvatosan rámutat egy másik csokorra, ezúttal pirosban.
– Ezt… – mondja kissé bátortalanul, és a vállait felhúzza, térdeit összeszorítja.
– Jaj, szívem! Nem a szerelmednek vásárolsz! Pirosat nem szokás vinni a nagyinak.
– Éppenséggel nagyon is… – mondom, kissé emelt hangnemben. – Közeli rokonoknak, anyunak, nagyinak sűrűn választanak piros-fehér csokrokat.
– Nálunk nem szokás! – förmed rám a nő.
– Önöknél milyet szokás? – kérdezem, és látom, hogy a kisfiú a takarásban ismét bekapja az ujját. Van már vagy öt éves. Látom a félelmet a szemében, úgyhogy próbálok segíteni neki.
– Az mindegy, csak szép legyen. Amúgy is a gyerek dönt …– mondja anyuka, és odafordul Dezsőkéhez, aki szó szerint majdnem összetojja magát.  – Na! Most már válassz egyet!
– A gyerek oda se néz, az anyja szemét figyelve rábök a harmadik csokorra, de már mindketten tudjuk, hogy nem sikerült eltalálnia a nyerőt.
– Jajj, ezt nem hiszem el. Ilyen csiricsárét akarsz? Tudod mit?! Ezt vesszük és kész! – kap ki egy rózsaszín csokrot, amit egy kislánynak szánnék, ha engem kérdezne. – Ez fog neki tetszeni!
Nem hiszem, hogy a nagyi meg merné kockáztatni, hogy ne tetsszen neki – morfondírozok magamban.
– Te pedig legközelebb megvársz a kocsiban! – szabja ki a plusz büntetést a szerencsétlen gyerekre, aki nagyra tágult szemekkel, a sírás határán állva igyekszik megtartani az önuralmát. Mikor fizetett, anyuka elkapja a gyerek kezét, de rá sem néz, majd maga után vonszolva kiviharzik a boltból.
Még órákig gondolkodom azon, vajon vele vagy Dezsőkével szúrt ki ennyire az élet? És miért csak nevelőszülőknek van alkalmassági vizsgálat??

Javaslatok:
Ha azt mondod a gyereknek, hogy most te választasz, és a fenti anyukára hasonlítasz, akkor szabd meg, hogy melyik kettőből…
Ha pedig komolyan gondolod, akkor tényleg hagyd, hogy ő döntsön. Egész életében egy döntésképtelen nyomorult lesz, ha már kisgyerekként belesulykolod, hogy még erre is alkalmatlan.

facebook_icon02.pngÍgy neveld a sárkányod - Facebookon is. Köszönjük kedvelésed!

www.facebook.com/igyneveldasarkanyodblog/